A ceux, à celles restés fidèles Au cormoran, à l'hirondelle A ce jardin que jamais rien ne brûlera A celles, à ceux qui font au mieux Qui se débrouillent pour que le givre Pour que la rouille n'emporte pas leur soif de vivre Le chant des grives Hum hum hum Hum hum hum A celles qui passent Qui se déplacent A celles qui chassent au corps à corps Tout ce qui ressemble à la mort A celles qui penchent pour la revanche Sans piétiner la pervenche Aux solitaires Qui voudraient bien Un jour, une heure, une seconde Connaitre ceux qu'on appelle "tout l'monde" Avoir un rendez-vous demain S'évader dans un verre de vin Mais tout le monde c'est personne Alors à quoi bon se tenir Dis à quoi bon se retenir De quitter sans dire un seul mot La tablée qui nous emprisonne

Azoknak, akik hűségesek maradtak A kormoránnak, a fecskének Ebben a kertben, ahol soha semmi nem fog leégni Azoknak, akik a legjobbat teszik Aki úgy kezeli, hogy a fagy Hogy a rozsda ne vegye el az életszomjukat A rigók éneke Hum hum hum Hum hum hum Azoknak, akik átmennek Akik mozognak Azoknak, akik közelharcra vadásznak Bármi, ami a halálhoz hasonlít Azoknak, akik a bosszú felé hajlanak Anélkül, hogy letaposná a sziklát A magányosoknak Ki szeretne Egy nap, egy óra, egy másodperc Ismerje meg azokat, akiket „mindenkinek” hívunk Holnap kérjen időpontot Menekülj egy pohár borba De mindenki senki Szóval mi értelme kapaszkodni Mondd, mi értelme visszatartani? Egyetlen szó nélkül távozni Az asztal, amely bebörtönöz minket